Eredete
Gyökerei egészen az időszámításunk előtti 4-5. századik nyúlnak vissza. Már 14. századi freskókon is megjelennek hozzá hasonló kutyák. A reneszánsz korban pedig kifejezetten népszerű vadászkutya volt. Úgy tartják, hogy végleges formáját molosszusok, vérebek és pointerek (angol vizsla) keresztezése hozta létre. Az olasz vizslát időtlen kutyafajtának is nevezik. Az egyike ugyanis azon kevés fajtának, melynek külalakját az évek során nem befolyásolták a tenyésztési irányzatok és divatok. Szinte teljesen változatlan maradt külalakja több száz éven át.
A reneszánsz éveiben nagy népszerűségnek örvendtek a nemesi családok körében. A Medici és Gonzaga családok tenyésztették őket, akik az olasz reneszánsz meghatározó alakjai voltak. Eredetileg a vadak hálóba terelésére képezték őket, valamint a madarak elhajtására a sólyomvadászoktól. Amikor pedig a vadászok szinte már csak lőfegyvereket használtak, az olasz vizslára a vadak elhozásának feladata hárult. A 20. század elején aztán megfogyatkozott a populáció. A fajta fennmaradását egy olasz tenyésztőnek, Ferdinando Delor de Ferrabouc-nak köszönhetjük. Ő élesztette ugyanis újjá a fajtát és tette népszerűvé az olasz vadászok körében.
Külalakja
Ez a különleges vizsla nemcsak színében és formájában, hanem fizikumában is eltér a többi vizslától. Robosztus, erőteljes felépítése miatt súlya akár a 40 kilogrammot is elérheti. Mozgása viszont könnyed és jellegzetes. Érdekes, ügetés szerű mozgására a későbbiekben még visszatérünk. Feje és füle is hosszabb a megszokottnál, egyesek hosszú lábú bassett houndnak is „csúfolják”. Szeme nagy, sárga vagy barna színű. Erőteljes és vaskos nyakát széles hát követi, mellkasa pedig kifejezetten mély, akár a könyökéig is érhet. Szőrzete azonban már egybecseng a többi vizsláéval, már ami a hosszát és állagát illeti. Színe viszont megint csak kilóg a sorból, alapvetően kétféle lehet. Az egyik változat fehér-narancs (bianco-arancio), a másik barna-fehér(roano-marrone). Nem lehet fekete és barna sem, teljesen fehér színben – mely nagyon ritka – azonban megengedett a tenyésztése.
Jelleme
Az olasz vizslának csodás természete van, vérmérséklete azonban általában közepes, de inkább „túlfűtött”. Szerethető, ragaszkodó és szenvedélyes típus. Igazi tapadós kutya, aki óriási szeretettel és ragaszkodással fordul gazdája felé. Nem való olyan tulajdonosnak, akik nem foglalkozik vele eleget. Ridegtartásra sem szabad kárhoztatni. Az olasz vizslát komolyan megviselheti, ha elhanyagolják, akár depresszióba is eshet. Csodás családi kutya válhat belőle, hiszen gyerekekkel és más háziállatokkal is jól kijön. Az agresszió egyáltalán nem jellemző rá. Szívesen heverészik a nappaliban, azonban magas mozgásigényét minden esetben ki kell elégíteni. Érzékeny lelkének köszönhetően az olasz vizslát gyakran vádolják makacssággal is. Későn érő típus, szeleburdiságát, kölyök szétszórtságát akár három éves koráig is képes produkálni.
Érdekesség
Az olasz vizsla különlegessége, hogy nem galoppban, hanem ügetéssel mozog munka, keresésé közben. A többi vizslára ez a fajta mozgás egyáltalán nem jellemző. Ez a mozgás javarészt genetikai örökség, azonban ma már trenírozzák is az olasz vizslákat a a jellegzetes ügetésre, azaz a „trott”-ra. Ez a nagy sebességű ügetés teszi képessé az olasz vizslát a fáradhatatlan és nagyon alapos keresésre. Az olasz vizsla éppen ezért nagyon kevés vadat veszít és téveszt el. A speciális bracco versenyeken kizárják azt az olasz vizslát, amelyik nem „trott”-ban, hanem vágtázva keres. Ezeken a versenyeken azonban olyan profi vizslák indulnak, akiket már 5-6 hónapos korukban treníroznak a „trott”-ra.
Egy igazi családi vadászkutya
Az olasz vizsla csodálatos társ és családtag lehet. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy bár szeret lustálkodni és a lakásban élni, mozgásigénye óriási. Szellemi és fizikai igényeinek kielégítéséhez azonban nem csak testedzésre van szüksége. Fontos, hogy a keresési ösztöneit használni tudja. Ehhez folyamatosan szüksége van feladatokra, melyeket egyedül old meg. Ha olasz vizsla tartására adjuk a fejünket, a futáson és játékon kívül mindenképpen keressünk számára egy hobbit. Olyat, ami kifejezetten a keresési ösztönére koncentrál (mantrailing, vadász workshopok).